Szentendrén barkácsoltunk

 

Kétszer sikerült a nyár elején barkács napot szerveznünk a szentendrei Árvácska menhelyéhez.

Első alkalommal a kenelek festését terveztük be. Közben több faládát is kapott az állatvédő szervezet, ezekből házikókat készítettünk. Igazi kreatív feladat volt.

Másodjára is szép számmal jöttünk össze segíteni, és a jó hangulat ismét adott volt.
Elsősorban a nyári árnyékolókat kellett felhelyezni, mert az több embert igénylő feladat, így nagy segítséget jelentett a csapatunk.
Ugyancsak folytattuk a fa kalodák szétszedését, lécek szögtelenítését, amiket máris beépítettünk a javítandó kutyaházakba.
Három régi kutyaházat felújítottunk, a negyediket a tűzrevalóból felépítettük. A cicaház mögötti kis járdát is megszépítettük és néhány kutyus is sétálhatott. Köszönjük a menhely kedves vendéglátását, mellyel gondoltak a megfáradt dolgozókra.

Szeretnénk megosztani egy kedves résztvevő beszámolóját, véletlenül akadtunk Kovács Zsóka posztjára:

A Hangya Közösség szervezésében a szentendrei Árvácska Állatmenhelyen jártam. Aki olvasta a múlt heti NOÉ-s beszámolómat ( 280-an biztos vagytok ) azok tudják, hogy félve teszem be a lábam menhelyekre…. Vészesen kezdett gyűlni a könny a szememben, amikor csoda történt. Lili barátnőm, ( akivel örök barátságunkat egy napra szűkítettük ) pici kezével megfogta a kezem és azt kérte: Keressünk egy piros kutyát, jó? Mivel nem tudtam rávenni, hogy egy másik színben gondolkodjon, alaposan be kellett járnunk a menhely összes zegét-zugát. Mit találtunk? Tisztaságtól ragyogó kenneleket, hatalmas lábosban készülő kaját, az összes kutyust névről ismerő önkénteseket, akik fáradhatatlanul dolgoznak és tesznek azért minden nap, hogy ne legyen üres pocak és szomorú kutyus. 30 fős hangyacsapatunk élvédőzött ajtajú, könnyű, fedett kutyaházakat állított össze, külső kennelek fémrácsait festettük át, élelmet pakoltunk, szortíroztunk. A legsürgősebben hirdetendő kutyusokról profi fotós készített képsorozatot. Menti úgy pózolt a kamerának, hogy versenyen is indulhatna! Valaki vigye haza a kis pulit! Fantasztikus nap volt, köszönet a befogadóknak, hogy engedték, hogy a feje tetejére állítsuk a menhelyet. Sok, sok erőt és kitartást a további munkájukhoz. A feltöltött képekről remélem átjön a hangulat. De, miért is írtam megint?? Nem csak a kutyák miatt. Miattad is, aki ezt olvasod. Mert ha csak 1X is érezted, hogy jó volna egy közösséghez tartozni, menni, tenni.. bármit csak ne egyedül nézni, hogy nő a fű.. akkor moccanj. Várunk, várnak… Ha nem szólsz, nem találnak meg a lehetőségek. Nagyon fontos!! Unásig írtam már, de ez van… a pénz.. az a nyomorult pénz.. Mert a támogatásotok, segítségetek nélkül nem megy. Leírtam már a matekot, de vegyük át megint: egy év, 12 hónap, végy egy szerény összeget havonta, szorozd be 12-vel, az év végén csodálatosan fogod magad érezni, hogy mennyit segítettél. Nézz körül, keress egy olyan szervezetet akitől nem sajnálod a támogatásodat. Név szerint megköszönném a hétvégére összeharácsolt tárgyi segítséget Nagy Ágnes, Pesterzsébet lelkének köszi a sok-sok festéket, Neumann Gyurinak a világ legjobb főnökének a sok ecsetet, amit az íróasztalomig hozott 🙂 No meg, hogy “épüljön a híd” az állatvédő szervezetek között a NOÉ állatotthon önkéntesének, Balázs Ernőnek akitől kézi szerszámokat, csavaranyagot, számomra ismeretlen eszközöket kaptunk. ( Ernő egyébként már 1000 X megbánta, hogy nem iratkozott át ötödikben egy másik osztályba.. vagy földrészre ) Nagyon úgy néz ki, hogy felfejlődöm gyűjtő ponttá 🙂 Mit fogok gyűjteni? Mindent amit kérünk és bármit amit szívesen adsz. Éppen ezért a mai naptól szigorúan tilos kidobni a használt törölközőt, lecserélt szőnyeget, megunt takarót, telesírt kispárnát. 
Köszi a figyelmet.
Legyetek jók és tegyetek jót

Kedves Hangyácskák, köszönjük szépen a nagyszerű napokat, hiszen mindössze néhány óra alatt valódi segítséget nyújthattunk a menhelynek. Csodálatos csapat vagytok, reméljük, a folytatásban is együtt tartotok velünk!